Az angliai Tunstall tengerpartján, egy meredek sziklafal szélén áll az a több mint 70 éves nukleáris bunker, amely bármelyik nap a tengerbe zuhanhat a gyorsuló partmenti erózió miatt. A téglából épült létesítmény az 1950-es évek végén épült, hogy megfigyelőpontként szolgáljon egy esetleges nukleáris támadás esetén.

A Subterranea Brittanica kutatócsoport szerint az egykori Royal Observer Corps (ROC) által használt Tunstall ROC Post 1959-ben készült el, és az 1990-es évek elején vonták ki a forgalomból. A bunker egyszerű belső kialakítással rendelkezett – voltak benne hálóhelyiségek és alapvető életfenntartó berendezések –, célja pedig az volt, hogy a benne tartózkodók túléljenek egy nukleáris robbanást, és információt szolgáltassanak más megfigyelőállomásoknak az ország különböző pontjain.

A helyszín jelenlegi állapotát Davey Robinson amatőr történész dokumentálja, aki naponta látogatja a bunkert párjával, Tracy Charltonnal együtt. Robinson a BBC-nek nyilatkozva elmondta, hogy „ez az épület talán már csak napokra van attól, hogy a tengerbe zuhanjon”. Hozzátette, hogy az angol partvidék ezen szakasza az egyik leggyorsabban pusztuló terület egész Európában.

A pár már kilenc napja figyeli a bunker sorsát, és az erről készült videókat feltöltik YouTube-csatornájukra, amely világszerte egyre nagyobb érdeklődést vált ki. Charlton szerint „a bunkernek legfeljebb néhány napja maradt, mielőtt belecsúszik a tengerbe”, ezért folyamatosan visszatérnek, hogy megörökítsék a végső pillanatokat is.

A brit Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint a Holderness-partvidék – ahol a Tunstall is található – évente átlagosan két métert veszít a szárazföldből az erózió következtében. A földveszteség azonban nemcsak a jelenkor problémája: az Internet Geography szerint a római kor óta körülbelül öt kilométernyi terület tűnt el a tengerben, beleértve 23 teljes települést is.

Robinson szerint a bunker most valóságos szimbólummá vált: „Ez a hely világosan mutatja, mi történik errefelé. Amikor látod, hogyan mozdul el egy kézzelfogható építmény, az nagyon is valóságossá teszi a part menti erózió problémáját.”

A történész és párja úgy érzik, hogy felelősséggel tartoznak azok felé, akik követik munkájukat. „Rengeteg ember figyeli a videóinkat, ezért elköteleztük magunkat, hogy dokumentáljuk a bunker utolsó napjait” – mondta Charlton.