Egy német munkavállaló elveszítette az állását, miután a munkaadója szerint túl sok időt töltött a mosdóban. A vállalat odáig ment, hogy stopperrel mérte az alkalmazott vécészüneteit – az eset pedig Németországban komoly vitát indított a dolgozói jogok és a magánszféra határairól.

A férfit azután bocsátották el, hogy a cég három napon keresztül is rögzítette, mennyi időre tűnik el a munkahelyéről. Az adatok szerint egyszer 42, máskor 46, majd 48 percig maradt a mellékhelyiségben. A vezetőség úgy vélte, ez már „időpazarlás”, és azonnali hatállyal felmondott neki.

A döntés nagy felháborodást váltott ki, mivel a mosdóhasználat alapvető emberi szükségletnek számít, nem pedig luxusnak vagy szünetnek. Jogászok szerint a vécére járás nem tartozik a hivatalos pihenőidő kategóriájába, hanem a munkanap természetes része – így nem is korlátozható.

A német munkajog pontosan meghatározza, hogy a dolgozóknak hatóránként legalább félórás szünet jár, de ez nem vonatkozik a mosdóhasználatra. A szakértők szerint ha valaki túl gyakran vagy hosszabb időre kényszerül elvonulni, azt csak orvosi igazolás hiányában lehet fegyelmi kérdésként kezelni – mégsem alap a kirúgásra.

Egy kölni munkaügyi bíróság korábban kimondta, hogy még a napi harmincperces vécészünet sem számít túlzásnak. A testület szerint csak akkor tekinthető visszaélésnek, ha valaki szándékosan húzza az időt, és nem egészségügyi okból marad távol.

A szakértők figyelmeztetnek, hogy a dolgozók megfigyelése, például stopperrel, kártyával vagy kamerával, súlyosan sérti a személyiségi jogokat. Az ilyen módszerek nemcsak etikátlanok, hanem Németországban egyenesen törvénybe ütköznek.