Az Everest történetének egyik legdrámaibb fejezete máig Beck Weathers neve köré fonódik, akit 1996-ban a hegyen rekedt társai már biztosra vettek, hogy nem éli túl a tomboló vihart. A texasi orvos akkor indult a csúcs felé, amikor a nagy magasság miatt hirtelen elvesztette a látását, és bár Rob Hall, a legendás új-zélandi vezető azonnali visszafordulást javasolt, Weathers úgy döntött, megvárja a napfelkeltét, bízva abban, hogy a látása visszatér majd.

A döntés végül végzetesnek tűnt, hiszen Hall a csúcson rekedt, és soha nem tért vissza. Weathers eközben egyedül próbált lejutni a négyes táborig, amikor a hegyre az év egyik legkegyetlenebb vihara csapott le. A szél orkánerejűvé vált, a hőmérséklet mínusz hatvan fokra zuhant, és a hóvihar percek alatt elnyelte a csapatot. „A vihar először csak távoli morajlás volt, aztán néhány perc alatt fehér örvényként csapott le ránk, és eltűnt a lábunk alól a világ” – idézte fel később a könyvében.

A halál széléről visszatérve

A mentők 18 óra múlva találtak rá, félig megfagyva, alig élve. Állapotát reménytelennek ítélték, és a japán Yasuko Nambával együtt hátrahagyták, mivel úgy vélték, nincs esély a túlélésre. Weathers később arról beszélt, hogy Namba volt az utolsó ember, akivel szót váltott azon az éjszakán, amikor a hóviharban egymáshoz bújva próbáltak életben maradni.

A csoda azonban megtörtént. Weathers szerint mély kómába zuhant, és bár a társai már halottnak hitték, valahogy mégis felébredt. Felesége eközben otthon, Dallasban kapta meg a hírt, hogy férje meghalt, majd alig fél órával később újabb telefonhívás érkezett, amelyben azt mondták, mégsem biztos, hogy így van.

Amikor Weathers visszatántorgott a táborba, társai megdöbbenve látták, hogy arca fekete égési foltokkal borított, orra és kezei pedig teljesen megfagytak. Bár sokan attól tartottak, hogy nem éli túl az éjszakát, másnap reggel már tiszta tudattal köszöntötte őket.

A helikopter végül le tudta hozni a hegyről, ám súlyos sérülései miatt több végtagját amputálni kellett. Jobb karját a könyök és a csukló között veszítette el, bal kezéről minden ujját eltávolították, és mindkét lábfejét is részben pótolni kellett. Orra rekonstrukcióját saját füléből és homlokából vett szövettel oldották meg.

Mindezek ellenére Weathers később úgy fogalmazott, hogy ha újra dönthetne, gondolkodás nélkül belevágna még egyszer.