A DNS-kutatás történetének egyik legnagyobb meglepetését okozták német tudósok, amikor sikerült megfejteniük egy 200 ezer éves genomot. A felfedezés különlegességét az adja, hogy a genetikai anyag nem barlangban vagy permafrosztban, hanem egy nyílt területen maradt fenn – ami eddig lehetetlennek tűnt.

A történet több mint három évtizeddel ezelőtt kezdődött, amikor az alsó-szászországi Schöningenben bányászati munkálatok során egy több százezer éves település maradványaira bukkantak. A lelőhely hamar híressé vált a Homo heidelbergensis vagy neandervölgyi ember korából származó, kivételesen jó állapotban megmaradt fadarabokról, de a régészek ősi lócsontokat is találtak a helyszínen.

Most, több évtizednyi kutatómunka után a tudósok bejelentették: sikerült rekonstruálniuk az egyik ló, egy körülbelül 200 ezer évvel ezelőtt élt Equus mosbachensis teljes genomját. Ez a legrégebbi ismert DNS, amit valaha nyílt régészeti lelőhelyen találtak, ahol sem jég, sem barlang, sem stabil klimatikus viszonyok nem védték.

De hogyan maradhatott fenn ilyen hosszú időn át a DNS? Általában az ilyen ősi genetikai anyag teljesen lebomlik a hő, az UV-sugárzás és a mikroorganizmusok hatására. Schöningenben azonban kivételes körülmények uralkodtak, ugyanis a lómaradványok mély tavi iszapban pihentek, olyan oxigénszegény, karbonátokban gazdag környezetben, amely jelentősen lassította a biológiai lebomlást.

Az ősi ló genomjának vizsgálata érdekes eredményeket hozott. Kiderült, hogy bár az Equus mosbachensis közeli rokonságban állt a mai lovakkal, mégsem tekinthető közvetlen ősüknek. A genetikai elemzések azt mutatják, hogy ez a faj 800-900 ezer évvel ezelőtt vált el a mai lovak vonalától, amikor két nagy lóvándorlási hullám haladt át az Ázsiát Észak-Amerikával összekötő földhídon.

A tübingeni kutatócsoport összehasonlította az újonnan megfejtett DNS-t más ismert lógenomokkal, és megállapította, hogy az E. mosbachensis a családfa egy különálló, mára kihalt ágát képviseli. Különösen figyelemreméltó, hogy ez a genetikai anyag régebbi, mint a híres mamutok vagy a Gyenyiszova-barlang lakóinak DNS-e, és olyan helyszínről származik, ahol nem volt természetes fagyasztó.